„ A szimbólum látható dolog, de valami láthatatlant jelenít meg. Absztrakt értelemben használjuk. A galamb például madár, de egyben a béke szimbóluma. A kézfogás pedig nem csupán egy mozdulat, hanem a jóindulat jele is. A szimbólumok képzettársítás útján jelenítenek meg valamit, és sokszor rejtvényt adnak fel: ki kell találnunk, mi az a bizonyos láthatatlan dolog, mert nem mindig egyértelmű.” (Cecilia Ahern)

Vajon mi, szegediek, látjuk-e a körülöttünk lévő csodaszép épületeket, szobrokat, kovácsoltvas kapukat? Értjük-e, hogy mit üzennek magyarságról, tudományról, művészetről, emberi érzésekről? Ha alaposabban szemügyre vesszük őket, bizony kiderül, hogy nem minden csak az, aminek látszik.